Az önostorozás felszabadító leleplezése

Sok nő él úgy, mintha állandóan valaki más jóváhagyására várna.
A párja elismerésére. A főnöke bólintására. Az anyja helyeslésére. A barátnők véleményére. A társadalom csendes, de kemény szabályaira.

5 gyakorlat a belső erő aktiválásához

Van egy pillanat, amit sok nő ismer. Amikor belül valami feszít, de a száj zárva marad. Amikor egy hang éppen azt suttogja, hogy "elég volt, most már nem bírom tovább", de kívül csak egy fáradt mosoly jelenik meg. Ez a cikk arról szól, hogy miért olyan nehezen születik meg az a mondat: "elég."

Volt már olyan érzésed, mintha egy IKEA áruház közepén állnál, ahol az útvonal mindig máshova vezet, a kijárat rejtély, és egy ponton túl már csak svéd húsgombócok tartanak életben? Na, pont így érződik az élet is néha, amikor elveszítjük a belső iránytűnket.

Képzeld el, hogy az érzéseid egy szimfónia. Finom hegedűszólamok, néha csellók, máskor trombiták – és néha befigyel egy cintányér is. De mi történik, ha évekig lenémítjuk ezt a zenekart?
Egyszer csak... robban.

Valószínűleg mindannyian voltunk már ott. Egy kapcsolatban, egy barátságban, vagy akár a munkahelyen, ahol csak kicsit kellett meghajolni, kicsit "rugalmasabbnak" lenni, kicsit másnak mutatkozni… csak hogy szeressenek. Elfogadjanak. Ne hagyjanak el.

Képzeld el, hogy egy reggel belenézel a tükörbe, és nem csak az álmos szempárt látod visszanézni rád, hanem… a főnököd is. A párod. A szomszéd. A volt barátod. A tanárod az általánosból, aki mindig megjegyzéseket tett.
De várjunk csak – mit keresnek ők a te tükörképedben?