„Engedélyt adok magamnak” – A határok mögötti önazonos élet
Sok nő él úgy, mintha állandóan valaki más jóváhagyására várna.
A párja elismerésére. A főnöke bólintására. Az anyja helyeslésére. A barátnők véleményére. A társadalom csendes, de kemény szabályaira.
És miközben egyre ügyesebben olvas mások elvárásaiban, közben lassan elveszíti a saját hangját.
Megtanul megfelelni – de nem tanul meg élni.
Megtanul adni – de nem mer kérni.
Megtanul tűrni – de nem mer érezni.
A valódi határhúzás nem csupán "nemekről" szól.
Hanem egy mély belső fordulatról: "Engedélyt adok magamnak arra, hogy önmagam legyek."
Mit jelent ez az engedély?
Ez az engedély nem papíron létezik. Nem más adja ki – te magad. És amikor végre kimondod, valami belül elmozdul.
-
Engedélyt adok magamnak a pihenésre, anélkül, hogy haszontalannak érezném magam.
-
Engedélyt adok magamnak arra, hogy nem mindenkinek leszek szimpatikus.
-
Engedélyt adok magamnak a határaimhoz – és az érzéseimhez, amiket eddig elfojtottam.
-
Engedélyt adok magamnak arra, hogy nemet mondjak – és közben ne kérjek bocsánatot azért, hogy élek.
Ez nem önzés. Ez önszeretet.
Ez nem dacolás. Ez önazonosság.
De miért olyan nehéz ezt megadni magunknak?
Mert sokunkban él egy belső kritikus. A hang, ami azt mondja:
"Nem elég jó, amit csinálsz."
"Mások mit fognak gondolni?"
"Ha nemet mondasz, elveszíted."
Ez a belső hang gyerekkorból jön – a szeretet feltételei közé csomagolva.
De most már felnőtt nőként élhetsz másképp.
5 belső mondat, ami segít kiadni magadnak az engedélyt
1. "A jelenlegi érzéseim nem rosszak – csak valóságosak."
Ha dühös vagy, fáradt, bizonytalan: az nem hiba. Az információ. A belső iránytűd jelez.

2. "Nem kell mindenkinek megfelelnem ahhoz, hogy szerethető legyek."
A valódi szeretet ott kezdődik, ahol végre nem kell szerepet játszani.
3. "Ha húzok egy határt, az nem mások ellen, hanem magamért van."
Nem vagy bántó, ha vigyázol magadra. Sőt: példát mutatsz.
4. "Attól, hogy nemet mondok, még jó ember maradok."
A lelkiismeret nem azonos a bűntudattal. Az igazi lelkiismeret a saját értékrendedhez hű.
5. "Engedélyt adok magamnak a növekedésre – akkor is, ha ez másoknak kényelmetlen."
Nem vagy felelős mások kényelmetlenségéért, amit a te fejlődésed vált ki.
A határok mögött ott vár rád az életed
A határ nem fal.
A határ ajtó.
Beengedi, ami táplál, és kizárja, ami elszív.
És amikor végre elkezdesz úgy élni, hogy nem mások szabják meg, mit érezhetsz, mire vagy méltó, mit engedhetsz meg magadnak – akkor valami mély béke érkezik.
Nem leszel mindig biztos magadban.
Lesznek napok, amikor visszacsúszol a régi mintákba.
De már tudni fogod: van választásod.
És ez a legnagyobb szabadság.
Engedélyt adni magadnak – élni, érezni, dönteni, lenni.