Az önismereti út talán legősibb és legmélyebb kérdése ez: "Ki vagyok én?". Elsőre banálisnak tűnhet, hiszen mindenki tudja, hogy mi a neve, hány éves, mivel foglalkozik, kivel él együtt. Ezek azonban olyan szerepek, amelyekkel azonosulunk. A munkánk a hivatásbeli karmánk, amit jelen pillanatban cipelünk. A korunk csak a jelenlegi életünkre, főként a testünket jellemzi.  

Ha ezeket a kérdéseket feltesszük és a válaszokat kutatjuk, akkor egyre mélyebb és mélyebb rétegeket fedezünk fel. Ha a valódi lényegre kérdezünk rá, a legtöbben hirtelen elbizonytalanodnak.

Vajon tényleg azok vagyunk, amit a társadalmi szerepeink mutatnak? Vagy a lelkünkben lapul egy mélyebb igazság, ami túlmutat a címkéken? És miért olyan fontos időről időre újra feltenni magunknak ezt a kérdést?

Identitás és önkép – a pszichológia szemszögéből

A pszichológiában az identitás kifejezés azt a belső rendszert jelenti, ami meghatározza, hogy kik vagyunk. Ez nem egy állandó dolog, hanem egy folyton változó építmény, amely gyerekkortól kezdve a tapasztalataink, élményeink, kapcsolódásaink hatására formálódik.

Az identitás három fő elemből épül fel:

1. Az önkép – az, ahogyan látjuk magunkat. Mennyire tartjuk magunkat értékesnek, szerethetőnek, kompetensnek. Ez gyakran torzulhat, például a kritikák, csalódások vagy éppen túlzott elismerés hatására.

2. A szerepek – a különböző helyzetekben vállalt funkcióink. Egy ember lehet egyszerre anya, barát, munkatárs, pár, segítő vagy vezető. Ezek a szerepek adják az életünk szerkezetét, de közben könnyen el is takarják a valódi önmagunkat.

3. A belső narratíva – a történet, amit magunkról mesélünk. Például: "én mindig erős vagyok", "engem sosem vesznek komolyan", "én az a típus vagyok, aki segít másoknak". Ezek a történetek sokszor mélyen beépülnek, és észrevétlenül meghatározzák, hogyan éljük az életünket.

A probléma ott kezdődik, amikor az ember összetéveszti magát a szerepeivel. Egy nő annyira azonosulhat az "anya" szerepével, hogy elfelejti: ő közben nő, alkotó, érző ember is. Egy férfi teljesen beleragadhat a "munkájában sikeres" identitásba, és ha ez meginog, úgy érzi, az egész lénye omlott össze.

A pszichológia szerint az egészséges önismerethez arra van szükség, hogy felismerjük: a szerepeink fontosak, de nem azonosak a teljes valónkkal. Ez ad szabadságot: megengedhetjük magunknak, hogy változzunk, fejlődjünk, sőt néha újraírjuk önmagunk történetét.

A Lélek útja – spirituális nézőpontból

A spiritualitás szerint a "Ki vagyok én?" kérdés nem csak pszichológiai játék, hanem egy mély, létezésünket érintő vizsgálódás. A szerepeink ugyanis mulandók: a gyerekek felnőnek, a munkánk változik, a kapcsolataink alakulnak. Mégis van bennünk valami, ami állandó: a Lélek.

A Lélek az a részünk, amely túlmutat az időn, az elvárásokon és a körülmények változásain. Ő az, aki minden élethelyzetben ott van, és csendesen figyel. A spirituális hagyományok szerint az ember legnagyobb útja az, hogy visszataláljon ehhez a belső forráshoz, amelyben nem a címkék, hanem a tiszta létezés rejlik.

Az út során azonban gyakran beleakadunk az ego hálójába. Az ego – a "kis én" – szeret címkéket gyűjteni: anya, szakember, szép, sikeres, áldozat, harcos. Ezeket biztonsági hálónak tekinti, hiszen segítenek eligazodni a világban. De ugyanakkor el is takarják előlünk azt a mélyebb igazságot, hogy mi valójában nem a címkéink vagyunk.

Amikor újra és újra felteszed magadnak a kérdést: "Ki vagyok én, ha minden szerepet leveszek magamról?", lassan közelebb kerülsz a tiszta önvalóhoz. Ez nem egyik napról a másikra történik, hanem folyamat, amelyben lehullanak a rétegek, és felfedezed, hogy a lényeged túlmutat a szavakon.

Miért érdemes újra és újra feltenni a kérdést?

A "Ki vagyok én?" kérdés nem egyszeri feladat. Inkább olyan, mint egy belső iránytű, amely segít tájékozódni életünk különböző szakaszaiban. A válasz pedig mindig függ a pillanatnyi érzéseinktől és tapasztalatainktól.

• Segít tudatosítani, mennyire élünk mások elvárásai szerint.

• Rámutat arra, hogy a szerepeink mögött ott van valami állandóbb és mélyebb.

• Utakat nyit a változás és fejlődés felé.

• Megtanít rugalmasnak lenni: az élethelyzetek változnak, de a belső mag mindig stabil.

Ahogy Jung mondta: "Nem az a feladatunk, hogy tökéletes emberekké váljunk, hanem hogy teljes emberek legyünk." És a teljességhez vezető első lépés az, hogy szembenézünk ezzel az egyszerű, de kimeríthetetlen kérdéssel: Ki vagyok én?

Önismereti gyakorlat

Próbáld ki most azonnal!

Csukd be egy pillanatra a szemed, és engedd el a címkéket. Ne a nevedre, foglalkozásodra, családi állapotodra gondolj, hanem arra, ahogy most itt és most vagy.

Most pedig írd le három mondatban, hogyan határoznád meg magad ebben a pillanatban.
Lehet, hogy tulajdonságok jutnak eszedbe, lehet, hogy érzések, lehet, hogy képek. Nincs jó vagy rossz válasz – csak az, ami belőled fakad.

Ha van kedved, írd le kommentben vagy a naplódba, és figyeld meg: mennyire a szerepeidről szólnak a válaszaid, és mennyire arról, aki valójában vagy.