Nem vagy túl érzékeny – csak túl sokáig hallgattál

Képzeld el, hogy az érzéseid egy szimfónia. Finom hegedűszólamok, néha csellók, máskor trombiták – és néha befigyel egy cintányér is. De mi történik, ha évekig lenémítjuk ezt a zenekart?
Egyszer csak... robban.

És akkor jön a címke:
"Túl érzékeny vagy."
"Túl sokat reagálsz."
"Túl drámaian éled meg."

Pedig valójában nem túl érzékeny vagy – csak végre megszólalt benned valami, amit régóta lenyomtál a csend gombbal.

A lélek csendje nem mindig nyugalom – néha elfojtás

A pszichológia ezt a folyamatot "internalizációnak" hívja. Ez azt jelenti, hogy gyerekként (vagy felnőttként is) megtanuljuk: bizonyos érzéseket nem szabad mutatni.

Például:

• "Ne sírj, az gyengeség."

• "Légy jó kislány/kisfiú!"

• "Ne csinálj jelenetet."

• "Örülj, hogy egyáltalán van párod." (Ezt egy különös fajta népi bölcsesség hozta létre, valószínűleg egy túlfőzött húsleves mellett.)

És így, szép lassan, a saját határaink, szükségleteink és érzelmeink a szőnyeg alá vándorolnak. De attól még ott vannak – csak épp megtanultuk nem hallgatni rájuk.

Agy + idegrendszer = érzékenység gyár?

A neurológia is segít megérteni, miért tűnhet úgy, hogy "túlérzékenyek" vagyunk.
Az érzékeny idegrendszer (magasabb szenzoros feldolgozás) valóban létező jelenség – az emberek kb. 15-20%-a tartozik ide. Ez azt jelenti, hogy:

• intenzívebben érzékelik a környezet ingereit,

• mélyebben dolgozzák fel az érzelmeket,

• hamarabb észrevesznek hangulatváltásokat vagy feszültségeket másokban.

Ez nem hiba, hanem egyfajta "érzelmi nagyító", ami ha nincs jól használva, önbántásba, túlgondolásba vagy állandó bűntudatba csúszik.

De miért robbanunk?

Mert a sok elfojtás olyan, mint egy dugó a szénsavas palackon. Elég egy apró mozdulat (egy megjegyzés, egy félrenézés, egy lemondott találkozó), és:
Pfffsssszz… – ömlik minden.

És mivel nem tanultuk meg időben kiengedni az "érzelmi gőzt", utólag úgy tűnhet, hogy túl intenzíven reagálunk. Pedig csak régi érzések jönnek fel – egyszerre.

Tehát mit jelent az, hogy nem vagy túlérzékeny?

👉 Azt, hogy most tanulod visszahallani önmagad.
👉 Azt, hogy amit elnyomtál, az most végre felszínre jön – ez nem gyengeség, hanem öngyógyító erő.
👉 És azt is, hogy nem a világ túl sok – csak a lelked túl sokáig volt csendben.

Mit tehetsz?

• Kezdj el naponta legalább egyszer megkérdezni magadtól: "Mit érzek most ÉN?"

• Figyeld meg, kinek a kedvéért szoktál hallgatni – és hogy még szükséges-e.

• Beszélj róla! A kimondott érzések nem rombolnak – hanem kapcsolódnak.

• Írj, rajzolj, mozogj – bármit, ami kifejez, nem elfojt.

Nem vagy túl érzékeny – csak végre kapcsolódtál önmagadhoz.
És lehet, hogy ez most zajosabb, mint amire mások számította…

de talán először te is hallod végre magad.

És ez már nem túl sok – hanem épp elég. ❤️