Amikor felteszem magamnak a kérdést, hogy "Ki vagyok én?", gyakran nem a saját lényem válaszol, hanem azok a szerepek, amelyeket életem során magamra öltöttem. A pszichológia nyelvén ezek társadalmi szerepek: a szülő, a barát, a szakember, a partner, a gyermek. Ezek a szerepek irányt adnak, kapcsolódási pontokat teremtenek, és nélkülük nem tudnánk...
Az önismeret útja sokaknak tűnik misztikusnak, de valójában nagyon is földhözragadt kérdésből indul: hogyan működünk belül? A pszichológia több mint száz éve kutatja az emberi lelket, és olyan felismeréseket adott a kezünkbe, amelyek ma is segítenek jobban érteni magunkat. Freud és Jung neve talán mindenkinek ismerősen cseng – ők voltak az elsők,...
Az önismereti út talán legősibb és legmélyebb kérdése ez: "Ki vagyok én?". Elsőre banálisnak tűnhet, hiszen mindenki tudja, hogy mi a neve, hány éves, mivel foglalkozik, kivel él együtt. Ezek azonban olyan szerepek, amelyekkel azonosulunk. A munkánk a hivatásbeli karmánk, amit jelen pillanatban cipelünk. A korunk csak a jelenlegi életünkre, főként...
Sok nő él úgy, mintha állandóan valaki más jóváhagyására várna.
A párja elismerésére. A főnöke bólintására. Az anyja helyeslésére. A barátnők véleményére. A társadalom csendes, de kemény szabályaira.
Van egy pillanat, amit sok nő ismer. Amikor belül valami feszít, de a száj zárva marad. Amikor egy hang éppen azt suttogja, hogy "elég volt, most már nem bírom tovább", de kívül csak egy fáradt mosoly jelenik meg. Ez a cikk arról szól, hogy miért olyan nehezen születik meg az a mondat: "elég."
Volt már olyan érzésed, mintha egy IKEA áruház közepén állnál, ahol az útvonal mindig máshova vezet, a kijárat rejtély, és egy ponton túl már csak svéd húsgombócok tartanak életben? Na, pont így érződik az élet is néha, amikor elveszítjük a belső iránytűnket.
Képzeld el, hogy az érzéseid egy szimfónia. Finom hegedűszólamok, néha csellók, máskor trombiták – és néha befigyel egy cintányér is. De mi történik, ha évekig lenémítjuk ezt a zenekart?
Egyszer csak... robban.
